Húsvéti havas locsoló versek, mert kint esik a hó, hónyulat lehet építeni!

Esik a hó, fázik az ember
Nini ott meg egy hóember…
Kezem a zsebembe tettem,
Na mi van ebben?
Kölnivíz és piros tojás?
Ez nem csak tréfálkozás?
Húsvét napja van, most már tudom,
Csak elhhinni nem akarom.
Nagykabátban, hóban, sárban,
Áram nélkül az utcában.
Így jöttem locsolkodni,
Szabad-e itt álmodozni?
Álmodom egy szép piros tojásról,
Örömtől ugrándozó nyuszikáról,
szikrázó napfényről,
Illatis kölniről…
De mivel ez itt mid csak álom,
Megöntelek most már nem bánom.

Húsvét táján hóhullásban, kölnit fogtam, s úgy rohantam.
Úgy rohantam, hogy a lábam, füstölt, mint a Vatikánban!

Most hogy itt, és nem ott vagyok, locsolkodni nem is fogok.
Nem is fogok, hogy ha nékem, piros tojást nem ad szépen.

Hogyha én ma tojást kapok, jövőre is locsolkodok.
Jövőre is locsolkodok, hogyha ma még mást is kapok.

Nem is tudom nagy hirtelen, mire vágyik az irigyem.
Az irigyem puszit kíván, de a kölnim kicsit híján.

A kölnimnek lassan vége, de majd feltöltöm jövőre.
Jövőre ismét visszavágyok, de most Kellemes Húsvétot kívánok!

Jégvirágos ablakok,
Eresz alatt jégcsapok.
Üres már a szeneskamránk,
Mégse süt a meleg nap ránk.
SÁNDOR, JÓZSEF, BENEDEK,
A zsák meleg hova lett!

Azt hittük, hogy szép tavasz lesz,
Ibolyaillatos avar lesz,
Sajnos mindez elmaradt,
Hoztatok jó sok havat!

De mi azért tisztelgünk,
Meleg szobát kerek,
És baráti jó szokásból,
Tőlünk minden harag távol,
Üdvözölünk titeket,
Száz esztendőt éljetek!

A hólapátot told egy kicsit félre,
olvasd el az sms-t végre!
Közben gondolj csupán a szépre,
ragyogjon rád a Húsvét havas fénye,
melegítsen fel és emeljen az égbe!

Havas lejtőn jártam,
Lavinát is láttam,
El akart sodorni
Szabad-e locsolni?