Címke: politika

Brezsnyev, Kádár és Nixon repülőgépen utaznak. A gép lezuhan a kannibálok földjén, de ők életben maradnak. Elindulnak hát a sűrűben, mígnem elfogják őket a kannibálok.
– Te ki vagy? – kérdi Brezsnyevet a főnök.
– Én vagyok a CCCP elnöke.
– Vigyétek! – kiált a törzsfőnök – Jó lesz pörköltnek.
– És te ki vagy? – kérdik Nixont.
– Én vagyok az USA elnöke.
– Vigyétek! – jön a válasz – Jó lesz gulyásnak!
– És te? – kérdezik Kádárt.
– Én vagyok Magyarország elnöke.
– Nahát, ez fantasztikus! – ugrik fel a tözsfőnök – A fiam ott tanul az egyik egyetemen. Meghívlak vacsorára. Mit kérsz? Pörköltet vagy gulyást?

Ceaucescu idejében három jóbarát sétál Romániában: a kenyér, a rántott hús és a paprika. Hirtelen feltűnik mögöttük egy szakadt román, mire a kenyér és a paprika eszeveszett futásba kezd. A rántott hús azonban meg sem mozdul.
– Te megőrültél? – kiáltják a többiek – Rohanj, mert megesznek!
– Ugyan már! Engem itt nem ismernek.

Fellőnek a románok egy űrhajót. Mikor visszajön, az űrhajóst személyesen fogadja az uralkodó. Az mesél arról, hogy milyen is volt ott fent. Mondja, hogy bonyolult dolog ott mozogni, mert nem érvényes a gravitació törvénye. Mire Ceausescu odafordul a nejéhez:
– Te, Elena, adtunk mi ki ilyen törvényt?

Elnökválasztás előtt egy riporter odamegy két férfihez az utcán, és megkérdezi, kire fognak szavazni.
– Én nem szavazok senkire, sajnos nem ismerem egyik jelöltet sem. – feleli az első.
– Én nem szavazok senkire, sajnos ismerem mindegyik jelöltet. – feleli a másik.

– Mi történt Hruscsovval? Miért nem vesz részt a közéletben?
– Mert a lábát törte: elcsúszott a kommunizmus felé vezető úton.

Egy üzemi párttitkár e szavakkal kezdi beszédét:
– Elvtársak! Önkritikát kell gyakorolnom: az előző időszakban hibák sorozatát követtem el. Ezentúl minden erőmmel azon leszek, hogy hasonló eredményeket érjek el: a régi hiányosságokat szeretném újakkal pótolni!

Az ünnepi szónok az elért eredményeket sorolja, végére hagyva:
– …és mennyi a kocsi! Ha ilyen ütemben fejlődünk, az ezredfordulóra gyermekeinknek akár saját helikopterük vagy sugárhajtású repülőgépük is lehet…
Egy hang:
– Aztán mit kezdenének vele?
– Gondolja csak el! Pl. a fia meg fogja tudni a tv-ből, hogy mondjuk, Debrecenben borjúhúst lehet kapni, csak felpattan a gépére, odaröppen, és előbb kerül sorra, mint a szegediek.

A vártnál gyorsabban csökken a forint vásárlóértéke. A Pénzügyminisztériumban külső szakértők bevonásával értekezletet tartanak. A miniszter javaslatokat kér a pénz vásárlóerejének növelésére. Újszerű elgondolások is születnek:
– A forintosba lyukat kellene ültetni, mint volt a kétfilléresben is, és ezt arannyal kitölteni.
– Nincs annyi tartalék aranyunk.
– Akkor jobb híján ezüsttel kellene feljavítani.
– Ezüstünk sincs elegendő.
Végül Zimits Tibor a sikeres vaszari tsz elnöke szólal meg:
– Elegendő két lyuk is, nem is kell kitölteni, hanem a forintot 1,50-ért eladjuk gombnak.

Két bizalmas jó barát kölcsönösen megfogadja egymásnak, hogy semmiféle erőszaknak nem engednek, nem lépnek be a tsz-be. Az eredményes agitáció és szervezés után hónapok múlva találkoznak ismét:
– Hallom, te is csak beléptél! Mikor?
– Hát én az ankét után.
– Milyen ankét után?
– Kaptam an két pofont, hogy azonnal aláírtam.

– Hallottad? Másfél méternél alacsonyabb embert be sem vesznek a tsz-be.
– Ugyan! Hisz ez a katonaságnál volt! Miért kell magasabb?
– Hogy kilássék a gazból.

Krausz bácsi kijut Londonba, azonnal felkeresi régi barátját, Sternt, aki 56-ban hagyta el Magyarországot. Egy főváros környéki luxusvillában talál rá. Kölcsönösen megörülnek egymásnak, kezdődik az érdeklődés:
– Hogy élsz itt Londonban?
– Hát magad is láthatod! A cityben van az áruházam, ebben a villában lakom. Saját sofőröm van. Mindig máshova megyek nyaralni, hobbiból márkás képeket gyűjtök…
– Hát te aztán igazán meg lehetsz elégedve!
– Ugyan! Lehet egy angol elégedett India nélkül?

Egy középkorú férfi személyesen jelenik meg a Belügyminisztériumban, hogy útlevelet kérjen az USA-ba.
– Kihez megy, és milyen célból?
– A bátyámat szeretném meglátogatni.
– A bátyjának mi a foglalkozása? Csak azért kérdem, hogy vállalná-e az eltartás költségeit?
– Igen, mert a bátyám bankár.
– Jó, és miért menne ki hozzá?
– Mert a bátyám vak, és vezetgetni kell.
– Nem lenne egyszerűbb, ha hazahívná?
– Mondtam, hogy vak, nem hülye!