Címke: móricka

Móricka sir a lépcsőnél, odamegy egy tanár és megkérdezi tőle.
– Miért sírsz, Móricka?
– Mert a fizika tanárunk leesett a lépcsőn.
– És ez téged ennyire meghatott? – teszi fel az újabb kérdést a tanár.
– Nem. Azért sírok, mert mindenki látta, amikor leesett, csak én nem.

A tanár felelteti Mórickát Archimedes törvényéből.
– Mi történik, ha beleülsz egy kád teli vízbe?
– Megszólal a telefon.

Biológia órán tanárnő kérdi Mórickát:
– Móricka, mije van a libának?
– Szeme!
– Móricka, és még mije van a libának?
– Másik szeme!
– Móricka! Mivel takaróztok otthon, ha hideg van?
– Párnával!
– És Móricka, mi van a párnában?
– Toll!
– Tehát akkor Móricka, mije van a libának?
– Szeme!

A tízéves Móricka jelenti hazaérkező anyjának:
– Mama, képzeld, a papa telefonált a túlvilágról!
– Ne mond, és mit akart?
– Hát csak azt, hogy küldj neki valami jó cigarettát!
– De hova, azt nem mondta? A mennyországba vagy a pokolba?
– Azt nem mondta, de biztos hogy a pokolba, mert tüzet nem kért!

– Móricka, mondd meg, mi történt 1802-ben?
– Akkor született Kossuth Lajos.
– Nagyon jó. És 1805-ben
– Akkor lett hároméves.

Tanárnő a gyerekhez:
– Móricka, van házid?
– Van. Töltsek?

– 20 hülye van az osztályban! – szidja a gyerekeket a tanár.
– 21 – szól szemtelenül Móricka, a tanárra célozva.
– Tűnés kifelé a teremből! – bömböl a tanár.
Móricka kimegy, de az ajtóból még visszaszól:
– Így persze a tanár úrnak lesz igaza!

Móricka, mi volt az iskolában? – kérdezi Móricka apja.
– Hallottam egy tök jó rendőrviccet! – mondja Móricka.
– De fiam, én is rendőr vagyok!
– Akkor lassabban mondom, hogy Te is megértsd!

Az óvodában Móricka megkérdezi az óvonénit:
– Óvonéni, kimehetek cseresznyézni?
– De Móricka, tél van.
Móricka:
– Tudom, sapka, sál!

Mórickát felelteti a tanár.
– Melyik a legrövidebb hónap?
– Május! – feleli Móricka.
– Miért?
– Mert az csak öt betűs.

Mórickától megkérdezi a tanárnéni:
– Miért van az a monokli a szemed alatt?
– Anyukám tegnap este azt mondta apukámnak, hogy “Mindjárt elmegyek!”. Apa erre azt válaszolta: “Én is!”
Én meg bementem elköszönni.