Címke: katonai

A II. Világháborúban egy amerikai katona egy kemény bevetés után éppen szabadságára indult angliai állomáshelyéről. Felszállt egy vonatra, majd ülőhely után kutatva benyitott egy fülkébe. Ott egy elegáns angol úriember, a felesége és a lánya ült. A negyedik ülőhelyet egy kis szobakutya foglalta el.
A katona udvariasan megkérdezte a nőtől:
– Elnézést, szabad ez a hely?
– Maguk amerikaiaik olyan udvariatlanok! – felelte a nő gőgösen. – Nem látja, hogy foglalt a szék?
– Ne haragudjon hölgyem, de nem fogná az ölébe a kutyáját, hogy leülhessek? Nagyon fáradt vagyok, és még messze a végállomás!
A nő hidegen ránézett:
– Maguk, amerikaiak! Nemcsak udvariatlanok, de még ráadásul pimaszak is!
A katona erre megfogta a kutyát, majd a lady sikoltozása közepette lehúzta az ablakot, és kidobta a vonatból.
Ekkor megszólalt az angol úr:
– Maguk amerikaiak mindent rosszul csinálnak! Nem a jó kezükben fogják a villát, nem az út jó oldalán közlekednek, ráadásul nem a jó szukát dobják ki az ablakon…

Az 50-es években szovjet katonák menetelnek Szibériában. Találkoznak egy öregemberrel. Az öreg amint meglátja őket, nagyon megörül. Kérdezi tőlük:
– No aztán, hogy haladtok, kiűztétek már a németeket Leningrádból? Mire a katonák:
– De bácsi, a háborúnak már vége!
– Affene, én meg csak robbantgatom a vonatokat, robbantgatom!

A honvédségnél az őrmester tanít a honvédoknak a logikáról.
– Kovács honvéd, álljon fel! – mondja az őrmester.
– Elmondom magának, mi a logika. Itt van maga. Megszületett, felnőlt, majd meghal, eltemetik. Kinől a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt. Én arra megyek, belelépek és azt mondom: Kovács honvéd, maga de megváltozott. Na érti miről van szó?
– Igen. – mondja Kovács.
– Akkor mondja vissza! – szólítja fel az őrmester.
Kovács belekezd:
– Az őrmester úr megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinől a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt. Én arra megyek, belelépek és azt mondom: Hej, őrmester úr! Maga semmit sem változott!

A tizedes elküldi a katonát, hogy nézze meg, ott van-e a bokor mögött. A katona visszajön. Kérdi a tizedes:
– Na, mit látott, ott vagyok?
– Igen uram, csak le van takarva egy adag vécépapírral.

Nagypapa mesél az unokáinak a háborús emlékeiből:
– Egyszer egy teljes századot tettem harcképtelenné, teljesen egyedül!
– Tényleg? Tüzér voltál?
– Nem… szakács!

Mit mond a kiképzőtiszt az újoncoknak?
– Uraim, az egység az, amiben most vannak. A kétség az, amibe fognak esni…

Katonaságnál az őrmester a bakák előtt járkál fel-alá.
Megáll az egyik előtt, és megkérdezi:
– Magának mi a foglalkozása?
– Villamosmérnök, uram.
A tiszt lassan végignéz a katonán, és így szól:
– Hát én fel nem ülnék arra a villamosra, amit maga tervez!

Hogyan segítene egy nemzetközi kontingens fenntartani a békét?
– Az USA haditengerészei nem csinálnának semmit, amíg meg nem érkezik a CNN.
– A hollandok egy bulit rendeznének, marihuánát szívnának, és azt hajtogatnák, hogy az angolok nem értik meg őket.
– Az olaszok elmennének napozni.
– A németek partra szállás után mindjárt építenének egy autógyárat.
– A kínaiak összebarátkoznának a helybéliekkel, aztán mindnek elvennék a munkáját.
– Az ausztrálok és az új-zélandiak összevesznének egy birkán.
– A dél-amerikaiak küldenének egy 2000 tábornokból álló csapatot.
– A szaudiak elkezdenének egy olajfúró tornyot építeni.
– A törökök és a görögök egymást látva egyből visszafordulnának, majd benyújtanák a számlát az angoloknak.
– A japánok elsüllyesztenék az összes hajót a kikötőben.
– Az ír sereg elkésne, mert Szent Patrick napját ünnepelték két hétig.
– Az izraeliek építenének egy kibucot, és körbekerítenék a palesztin csapat táborhelyét.
– A palesztinok azt állítanák, hogy a sziget mindig is az övék volt, de az angolok elvették tőlük.
– A kubaiak tévedésből Floridát rohamoznák meg.
– A líbiaiak egyből felrobbantanának két ENSZ repülőgépet.
– Az Európai Unió küldene 50000 bürokratát, feltéve, ha az angolok fizetnének.
– Az észak-koreaiak szerint mindezért az amerikaiak a hibásak.
– A románok megérkeznének és egyből megadnák magukat.
– A magyarok küldenének néhány orvost, de csak akkor, ha nem süt túl erősen a nap.

– Mi a foglalkozása, újonc?
– Diplomás tanár és író vagyok, őrmester úr!
– Nem tesz semmit, majd mi embert faragunk magából!

A katonaság olyan hely, ahol ami kerek azt a hátukon cipelik, ami kocka, azt meg gurítják. A kockát is azért gurítják, hogy lekopjanak az élei, kerek legyen, és lehessen cipelni.

Az erődöt megtámadják, vesztésre állnak, az erőd parancsnoka kétségbeesetten a számítógéphez fordul, hogy az elemezze a helyzetet.
– Számítógép! Megtámadtak minket, túlerőben vannak! Mit csináljunk? Harcoljunk tovább, vagy adjuk meg magunkat?
– Igen.
– Mi igen?
– IGEN, URAM!!!

Katonai gyakorlaton egy őrmester észreveszi, hogy egy vörös arcú tábornok ül a gőzölgő motorháztetejű terepjárója kormányánál. Odakanyarodik mellé, kiszáll a kocsijából, és megkérdi:
– Lerobbant a kocsija, uram?
A tábornok kiszáll, az őrmester kezébe nyomja a kulcsokat, majd beül az őrmester autójába, sebességbe teszi, és indulás közben odaszól a meglepett őrmesternek:
– Nem az enyém robbant le, hanem a magáé!