Címke: iskolai

– Gyerekek, ki tudna mondani egy példát a
harmónikus házaséletre? – kérdezi a tanárnő. Móricka jelentkezik:
– Az én nagyszüleim harmónikusan élnek. A nagypapa horkol, a nagymama meg süket.

Pistike az anyjának:
– Mama, az iskolában azt mondták, hogy állandóan hazudok!
– De Pistike, te még nem is jársz iskolába!

Ez az ingyencirkusz még sokba fog kerülni nektek!

– Ha az a képlet miniszoknyában járna, észrevennéd?
– Valószínűleg már Madách Imre is megírta az ember bűnösségét, de azt nem kell állandóan gyakorolni!
– Éva utódja a paradicsomból! Fordulj már előre!
– Úgy látom, valakinek nagyon hiányzik a felelésnek nevezett hallgatás!
– Jean D’arc-utód! De nem a hősködéseire gondolok, hanem az élete végére, amikor elégetik máglyán.
– Asszem, nektek nagyobb életszükséglet a pletykálás, mint az oxigén!
– Húzd meg a tapsifüled abban a padnak nevezett bokorban!
– Ha tovább folytatod, olyan eurokompatibilis vírust kapsz, hogy itt maradsz jövőre ebben az osztályban!
– A hátsó padban ülő, fényévről ártatlannak tűnő lény is befejezheti!
– Gyorsan fejezze be a fütyülést, mert különben szólok az osztályfőnöknek, hogy fütyülje el kedvenc nótátokat minden következményével együtt.
– Nálad elengedhetetlen dolog halmozni a bűnöket. Már egy könyvtár megtelt vele.
– Hogy nem tudod, te? Az a gáz van az öngyújtódban is, amivel minden szünetben rágyújtasz a budiban.
– Asszem, bele fogsz ülni egy csalánbokorba. De JEANS nélkül!
– Megjegyzem, a két tanuló, akik a berepülők szerepét játszák, azok be vannak mérve.
A képernyő célkeresztjének a közepén vannak, és ha így folytatják kész, megy a rakéta.
– Hát jövő órán majd felírhatjátok a három betűnek az angol fordítását. A három betű: S.O.S., azaz mentsétek meg a lelkeinket.
– Alufóliában akartok a tepsibe kerülni, vagy elég csupaszon is?
– Nyaktól felfelé nem fejlődtél ki, csak lefelé?
– Ejj, fiacskám, milyen vérengzés lesz itt jövő órán. Tiszta művészi élmény lesz számomra, hogy hogy fogom osztogatni az 1-es es 2-eseket. Mert itt minden óvodás szinten megy.
És az is kiscsoportos szinten.

– Figyelj ide, Butyka!
– De tanár úr, én figyeltem.
– Klasszikus módon figyelj fiam, klasszikus módon. Nem Waldorfos stílusban. Mindjárt meghallod az oroszlán üvöltését.

– Meg a fiúkat sem kell váltogatni… Mert a képletek ugyanis sohasem csalnak meg.
– Meg vagyok győződve arról, hogy tegnap nem kaptatok agysérvet a nagy tanulástól.
– Fiam, ha így folytatod, elérhetem, hogy a matematikaóra a kémiához képest hétvégi diszkó legyen.

Pistikét a suliról faggatja a szoszéd néni:
– És melyik a kedvenc tárgyad az iskolában?
– A csengő.

– Tanárnő, hogy halad a fiam az iskolában?
– Sajnos, nem túl jól. Nem is figyel az órákon, csak bóbiskol.
– Higyje el, kérem, csak a tehetség szunnyad benne!

A gyerekek beszélgetnek az iskolában. Mondja Móricka:
– Képzeljétek az én apukámnak olyan jó foglalkozása van, hogy aki bemegy hozzá, rögtön tátva marad a szája!
– És mit dolgozik az apukád?
– Fogorvos!

‎- Móricka, mi történt a házi feladatoddal?
– Papírrepülőt hajtogattam belőle, és valaki eltérítette.