Címke: gyerek

Jolika a Gyerekszínház pénztáránál:
– Kérek szépen egy jegyet a mostani előadásra!
– De kislány, hiszen már hatot váltottál rá!
– Az igaz, de áll az ajtóban egy néni, és valahányszor be akarok menni, mindig széttépi?

Hány órat alszol Pistike? – kérdezi az orvos.
– Két-három órát.
– Szerintem az kevés.
– Mind az öt órán azért nem merek aludni!

A húsboltban keservesen bömböl egy kisfiú. Egy felnőttnek megesik rajta a szíve és megkérdi:
– Miért sírsz?
A gyerek csak zokog tovább.
– Mondd meg szépen, hátha tudunk segíteni!
– Azért sírok, mert nem tudom, mit mondott az anyukám, amikor leküldött! Azt, hogy Csaba hozzál egy pár gyulait, vagy azt, hogy Gyula, hozzál egy pár csabait!
– Ez a nagy baj? Hiszen ezen könnyű segíteni! Mondd meg szépen, hogy hívnak téged, Csabikának vagy Gyuszikának?
– Engem? Józsikának!

A fiad – kezdi pikírten Kovács. – A fiad belenyúlt a pénztárcámba!
– Miért kell rögtön Zsoltikára gyanakodni? Kivehette azt a pénzt más is! – védi csemetéjét az asszony.
– Tévedsz, fiam. Senki más nem tehette, csak ő.
– És ha én nyúltam a pénztárcádba? Vagy a mutter?
– Kizárt dolog. Akkor egy fillérem se maradt volna.

Pistike benyit a falu gyógyszertárába, és fogyasztószert kér. A patikus odaadja, de gondolkodóba esik: ugyan kinek vásárol ez a gyerek, fogyasztót? Ismeri a családot: az anyjának kifejezetten jó alakja van, az apja sem eresztett pocakot? Ő maga, Pistike pedig kifejezetten vézna gyerek.
A fiú egy hét elteltével ismét beállít, és újabb adagot kér a fogyasztóból. A gyógyszerész nem állja meg kérdés nélkül:
– Mondd kisfiam, kinek viszed?
– Hát a nyulamnak!
– Minek az neki?
– Apukám azt mondta, ha felhízik, levágjuk.

– Edukám, kisfiam, edd meg szépen a spenótot, jó színt kap tőle az arcod!
– Akkor pláne nem eszem meg.
– De miért?
– Nem akarok zöld lenni!

A kis Előd, akit sokáig hiába unszoltak, hogy menjen a pajtásaival futkározni, labdázni, úszni, különben vézna és girhes marad, egy nap ezzel jön haza:
– Képzeld, apu, ma versenyeztünk, hogy ki tud messzebbre dobni!
A papát földöntúli öröm önti el.
– Nahát, hogy milyen ügyes gyerek vagy?
– De ugye kifizeted azt a két ablakot?

– Mondd, anyu, lehet valakit büntetni olyasmiért, amit nem csinált?
– Nem. Az igazságtalanság volna.
– Akkor jó! Ugyanis nem csináltam meg a leckémet.