Címke: elvont

-Nagymama, miért olyan vörösek a szemeid?
-Hegesztettem.

-Hogy köszönnek egymásnak a fák?
-Jó napot, faszomszíd!

-Mi a faszén?
-Szerves önkritika.

Arisztidnek fel van kötve az álla. Tasziló megkérdi:
-Mi a bajod?
-Jaj, kérlek, megőrülök, úgy fáj a fogam… Már napok óta nem alszok miatta!
-Miért nem huzatod ki?
-Mert félek, hogy fáj.

Agenor berohan a mágnás kaszinóba, és a folyosón elkapja Anzelm grófot.
-Képzeld, közös barátunk, Tasziló gróf meghalt. Angliában.
-Ne mondd! – csodálkozik Anzelm. – És ott is temetik?

Arisztid és Tasziló találkozik az utcán.
-Fogadd őszinte részvétemet – mondja Tasziló – szegény Anasztázia… gázmérgezés… borzasztó…
-Igen, és utánna az a nagy gázszámla!

– Tegnap bőrig áztam, egyedül az esernyőm maradt szárazon.
– Hogy lehet az?
– Otthon felejtettem.

-Foglalkozása?
-Postán dolgozom, leveleket pecsételek.
-Nem unalmas?
-Mindennap más a dátum!

– Mi az abszolút tragédia?
– Mikor a tiszavirágnak peches napja van.

Egy embert bevisznek az elmegyógyintézetbe.
– Ön hogy kerül ide?
– Elveszett a szemüvegem …
– Akkor miért ide hozták?!
– Miért? Ide hozták?

A tömött pesti buszon két barátnő beszélget:
– Képzeld, lehet, hogy gyerekem lesz!
– Hát ez nagyszerű, és kitől?
– Nem tudom, nem tudok hátrafordulni.

– Marika – szólítja meg az új brigádtagot a vezetőnő -, te napról napra gömbölydedebb vagy. Csak nem álltál össze valakivel?
– Hááát?
– És legalább tudod, ki az?
– Egy vasutas. A nevére nem emlékszem, de ha megint hazautazom, biztosan ráismerek.