A biológiai labor vezetője mondja a vendégének:
– Mostanában a kísérleti patkányokról áttértünk az ügyvédekre.
– Miért? – csodálkozik a vendég.
– Először is: sokkal több van belőlük. Másodszor: a laboránsok nem kötődnek hozzájuk érzelmileg. Harmadszor: van egy csomó dolog, amit a patkányok nem hajlandóak megtenni.

– Mi a különbség a jó ügyvéd és a sztárügyvéd között?
– A jó ügyvéd ismeri a törvényt. A sztárügyvéd ismeri a bírót.

Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra.
Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy
idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
– Takács néni, ismer engem?
Mire a hölgy:
– Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze hogy ismerlek. Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
– Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
– Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr… Igen, ismerem.
A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
– Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.

– Mi a különbség egy női ügyvéd és egy vérengző pitbull között?
– A nő szája ki van rúzsozva.

– Vádlott, próbáljon végre más ember lenni!
– Én megpróbáltam bíró úr, de akkor meg három évet kaptam okirathamisításért.

Rendőrök lekapcsolnak egy csalót, aki az örök élet tablettáit árulja. Bíróságra kerül az ügy, a bíró kérdezi:
– Vádlott, volt már büntetve ezelőtt?
– Igen bíró úr, először 1314-ben.

Egy férfi bemegy egy régiségboltba. Sokáig nézegeti a sok szép régiséget, majd a választása egy bronz szobrocskára esik, amely egy patkányt ábrázol.
Az eladó ezekkel a szavakkal adja át neki:
– Uram, ez egy varázserővel bíró szobrocska, biztos nagyon meglepődik, ha elmesélem!
– Ugyan, ne fáradjon. Csak dísznek veszem, nem akarok varázsolni – hárítja el a vevő.
Kimegy az üzletből, és elindul hazafelé. Ahogy megy az utcán, hirtelen észreveszi, hogy egy igazi patkány követi. Befordul egy utcába, és elszörnyedve látja, hogy már egész kis csapat csapódott hozzá. Elkezd futni, és hamarosan odaér a folyópartra, mögötte egy egész patkánysereggel. Hirtelen bevillan az eszébe az eladó, meg a varázserejű szoborra vonatkozó szavai, így bedobja a folyóba a szobrot. A patkányok gondolkodás nélkül utánavetik magukat, és megfulladnak a vízben.
A férfi visszamegy a boltba.
– Uram, a patkányszobor miatt jövök. Kénytelen voltam bedobni a folyóba, mert vonzotta a patkányokat!
– Ne mondja, hogy nem figyelmeztettem! A pénzt szeretné visszakérni?
– Ugyan, dehogy! Csak szeretnék venni egy ügyvédet ábrázoló szobrocskát!

– Mi az? Két ügyvéd zuhan le egy Trabanttal a szakadékba?
– ???
– Pazarlás! A trabant négy személyes!

– Mi a külömbség egy ügyvéd és egy vámpír között?
– Az egyik egy vérszívó vadállat, a másik pedig denevérré tud változni.

– Ügyvéd úr, szeretnék végrendeletet írni, de sajnos nem tudom, hgyan kell. Segítene megírni?
– Persze, hagyja csak rám az egészet!
– Nos, gondoltam, hogy Ön szeretné a legnagyobb részt, de én azért szeretném, ha a gyerekeim is kapnának egy részt az örökségből…