– Egyedül vagy egy üres szobában. A szobában van egy mérgeskígyó, egy oroszlán, meg egy ügyvéd. A pisztolyodban pontosan három golyó van. Hova lősz először?
– Az ügyvédbe. Hármat.

Egy fickónak szívátültetésre van szüksége. 3 lehetséges donor jön szóba.
1: Atléta: fiatal, egészséges, autóbalesetben halt meg.
2: Egy üzletember: középkorú, nemdohányzó és antialkoholista volt.
3: Egy ügyvéd, 10 évig praktizált, beteges volt, agyvérzésben halt meg.
Doki kérdezi melyiket választja?
– Az ügyvédét!
– Miért?
– Olyan szívet akarok, amit még nem használtak!

Egy férfi közlekedési balaesetet okoz, és ügyvédhez fordul segítségért.
– Ha jól értem – mondja az ügyvéd -, azt kéne bebizonyítanunk, hogy a kerékpáros akit elgázolt, 120 km/h-s sebességgel száguldott át a kereszteződésen, és a macska ami ekkor szaladt át az úton, akkora volt, hogy akadályozta a látását…

– Akarja, hogy kirendeljünk önnek egy védőügyvédet? – kérdi az ügyész a vádlottól.
– Köszönöm, inkább egy jó tanút szeretnék.

Egy roskatag vénlány végrendeletet fogalmaztat az ügyvédjével.
90.000 dollárt letétbe helyez a temetésére és 100.000 dollárt szán annak a fiatalembernek, aki életében utoljára egy feledhetetlen hétvégével ajándékozza meg.
A nyakig adósságokban úszó fiatal ügyvéd megtárgyalja otthon a dolgot a feleségével, s bejelentkezik az idős hölgynél szombat reggelre. Vasárnap este a feleség hiába várja az urát, az ifjú férj helyett csupán egy távirat érkezik:
“Drágám, még egy hétig maradok. Mary úgy döntött, hogy mégis inkább az állam temesse majd el.”

Minden ember ártatlan, mindaddig, amíg be nem bizonyosodik, hogy nincs több pénze…

Hat sebész iszogat, és arról beszélgetnek, milyenek az ideális páciensek.
Mondja az első:
– Én a művészeket szeretem a legjobban. Amikor műtét közben felvágom őket, szinte érzem a belőlük áradó sugárzást és fényt.
– Az semmi! – mondja a másik. – A legjobbak a könyvelők. Az összes belső részük pedánsan helyezkedik el és még be is van számozva!
– Ugyan már! – fanyalog a harmadik. – A könyvtárosok az ideális betegek. Minden belső szervük ABC sorrendben található.
A negyedik is megszólal:
– Személy szerint én a mérnököket kedvelem. Ők mindig megértőek, ha esetleg a műtét végén kimarad néhány alkatrész.
– Mit tudtok ti a műtétekről! – szól közbe az ötödik sebész. – Az ideális páciensek természetesen az ügyvédek! Nincs szívük, sőt gyakorlatilag csak két fontos szervük van: a fejük és a seggük – ráadásul képzeljétek, minden gond nélkül felcserélhető a kettő!

Gyilkossági ügyben véd az ügyvéd egy embert. Nagyon úgy néz ki, hogy a védence a tettes, de az áldozat holtteste nem került elő, így nem bizonyítható a tett.
Hogy megnyerje az esküdteket, az ügyvéd kieszel egy trükköt:
– Tisztelt Esküdtszék! Hogy bebizonyítsam védencem ártatlanságát, az úgynevezett áldozat egy percen belül azon az ajtón belép, és tisztázza az ügyet!
Valamennyi esküdt odanéz, várnak, de semmi sem történik.
– Nos, tisztelt Bíróság, azt hiszem, ez elég jó példa volt! Gondolják el: önök mindannyian odanéztek az ajtóra, várták, hogy belépjen rajta az, akit állítólag védencem gyilkolt meg. Ez azt bizonyítja, hogy a lelkük mélyén tudják: nem történt gyilkosság!
Az esküdtek láthatóan zavarodottan mennek tanácskozni, majd visszajönnek, és kimondják:
– Bűnös!
Az ügyvéd zavartan kérdi:
– De hát mindannyian odanéztek az ajtóra, nem?
– Igen, mi mindannyian odanéztünk – mondja az egyik esküdt. – A védence viszont nem!

Egy ügyvéd két barátjával, egy rabbival és egy hindu szent emberrel autózott vidéken, mikor a kocsijuk hirtelen lerobbant. Úgy döntöttek hogy egy parasztházban szállást kérnek éjszakára.
A gazda így szólt:
– Egy kis probléma van. Csak két üres szobám van, így egyikőjüknek kint az istállóban kell aludnia.
– Nem számít – felelte a rabbi – a népem negyven évig vándorolt a sivatagban, én is egy szerény, igénytelen ember vagyok, egy éjszakát el tudok tölteni az istállóban.
Ezzel fogta magát és kiment az istállóba, míg a másik kettő elfoglalta a szobáját. Nem sokkal később kopogás hallatszott. Az ajtót kinyitva, a gazda a rabbit látta a küszöbön.
– Mi a baj? – kérdezte tőle.
– Én nagyon hálás vagyok Önnek a szállásért, de nem alhatok az istállóban. Egy disznó van ott és a vallásom ezt egy tisztátalan állatnak tartja.
A hindu barátja beleegyezik hogy helyet cserél vele. De néhány perc múlva a jelenet megismétlődik. Kopogás hallatszik.
– Mi az megint? – tudakozódik a gazda.
A hindu magyarázza:
– Én is hálás vagyok a vendéglátásért és a segítségért, de egy tehén van az istállóban. Az én országomban ez egy szent állat és én nem alhatok az általa megszentelt földön.
Így csak az ügyvéd maradt, aki morogva és panaszkodva ugyan, de kiment az istállóba. De hamarosan újra kopogás hallatszott.
Fáradtan és bosszankodva a gazda ajtót nyit.
Odakint a tehén és a disznó állt…

Bekopogtat a város legsikeresebb ügyvédéhez a városi lelkész adományért:
– Uram, Ön nagyon sikeres ügyvéd, szép vagyonnal. Kérem, adakozzon az egyház javára.
– Tisztelendő úr, hallott róla, hogy apám halálos beteg, és anyám összes pénze elment az ápolására?
– Nem, nem hallottam.
– És arról hallott, hogy a bátyám a háborúban elvesztette mindkét lábát, és segélyekből kell, hogy eltartsa a feleségét és mind a hat gyerekét?
– Nem hallottam.
– És azt hallotta, hogy a húgom férje meghalt egy autóbalesetben, egyetlen fillér nélkül hagyva a családját?
– Nem. Sajnálom.
– Nos, gondolja, hogy ha nekik nem adok egy fillért sem, akkor majd pont az egyháznak fogok?