Kutaz
Amit szívesen mondanál néha a munkahelyeden:
– Aha. . . úgy tűnik, az elb@szás tündére megint erre járt…
– Nem tudom mi bajod, de fogadok, hogy jó nehéz kiejteni.
– Mit szólna ahhoz, hogy soha? A soha elég gyors lesz?
– Látom, úgy döntött, hogy a nyilvánosan szégyeníti meg önmagát.
– Kedvesebb leszek, ha Ön okosabb lesz.
– Úgy tűnik, magyarul beszél, de egy szót se értek belőle.
– Nem vagyok magamnál. Kérem, hagyjon üzenetet.
– Kedvelem Önt. Emlékeztet rá, milyen volt fiatalnak és hülyének lenni.
– Örökké őrizni fogom az Önről alkotott első, téves elképzeléseimet.
– Ön igazolja az idegenekkel szembeni természetes bizalmatlanságomat.
– Van elég tehetségem és kreativitásom, csak szarok az egészre.
– Már most próbállak elképzelni ragtapasszal a szádon.
– Csak mert senki se ért meg, még nem vagy művész.
– Az Ön valósága és az enyém közötti bármilyen összefüggés teljesen véletlenszerű.
– Sajnálom, de a hatalmamat csak jóra használhatom.
– Ez valóban logikusan hangzik. Ideje emelni a gyógyszeradagot!
– Ki, én?! Én itt csak szobáról szobára vándorolok.
