Kopognak

A nyugdíjas öreg szakit meglátogatja egy fiatalabb barátja és a brigád nevében a hogyléte felől érdeklődik.
– Én, barátom, semmire se panaszkodhatom. A látásom príma, a hallásom tökéletes, gyomromnak, szívemnek, májamnak semmi baja. Egyébként le is kopogom.
Az öreg bal kézzel az asztal alá nyúl és középső ujjával ötöt koppint, majd hirtelen az ajtó felé fordulva így kiált:
– Tessék! Bújj be!