Felismerte

– Szevasz, Dezső! De rég láttalak! Hallod-e, jól megvénültél, a szemed alatt könnyzacskók, jókora pocakod lett, a hajad meg mind egy szálig kihullott?
– De kérem, én Krisztián vagyok!
– Szegény öregem, már nem is Dezsőnek hívnak?