Öltöny

A gazdag úr meghal és a felesége intézkedik a temetésről. A baj csak az, hogy a férfi a kék öltönyében halt meg, a felesége meg sokkal jobban szerette a feketét. Így aztán így szól a temetkezési vállalkozóhoz:
“Itt egy üres csekk, annyit ír rá, amennyit akar. Csak azt kérem, hogy a temetésre a férjemen egy fekete öltöny legyen ehelyett az undorító kék helyett…”
A temetkezési vállalkozó elteszi a csekket.
“Másnap a temetésen az özvegy elégedetten látja, hogy a felravatalozott férjén egy gyönyörű fekete öltöny van. Ráadásul úgy áll, mintha rászabták volna.
A temetés után odamegy a temetkezési vállalkozóhoz, hogy megköszönje.
“Ön csodálatos munkát végzett, a férjem életében nem nézett ki ilyen fessül, Nagyon köszönöm!”
“Nincs mit, asszonyom. Hadd adjam vissza a csekket. A szolgáltatást ingyen végeztük…”
“Hogyhogy? Ingyen?”
“Igen, asszonyom. Tegnap behoztak egy férfit hamvasztásra és megkérdeztem a feleségét, nem bánja-e, ha a férjét kék öltönyben hamvasztjuk el. Azt mondta, hogy neki aztán mindegy. Úgyhogy kicseréltem a fejeket…”